Rólunk:

A Plitvicei-tavak (horvátul: Plitvička jezera) Horvátországban található tórendszer. Európa egyik legszebb természeti látványossága egy különleges geológiai és hidrogeológiai karsztjelenség. A tavakat és a környező festői tájat nemzeti parkká nyilvánították és itt található az ország legnagyobb vízesése a Veliki Slap, azaz a Nagy Vízesés.

A tórendszer egy völgyben terül el, erdős hegyek veszik körül. Ez a terület a legnagyobb, legrégebbi és leglátogatottabb horvát nemzeti park is egyben. Erdős hegyvidék, 16 különböző méretű tóval, kristályos kékeszöld vízzel. A tavak vizüket számos patakból és kisebb vízfolyásból nyerik, és zuhatagok és vízesések kötik össze őket. A tízezer év alatt kialakult tufagátak a park alapvető jellemzői. A különleges földrajzi helyzet és a sajátos éghajlati adottságok számos természeti jelenség és gazdag biodiverzitás kialakulásához járultak hozzá. Mésztufa üledékek a pleisztocén kortól napjainkig a környező hegyek közötti víznyelőkben és mélyedésekben keletkeztek. A déli felső tavak túlnyomórészt dolomitból, míg az alsó tavak északon mészkőből állnak. A Plitvicei-tavakon található a Korana folyó forrása is, amelyet a tórendszer lát el vízzel.

2010-ben létrehoztak két új tavat is, amelyek emberi tevékenység eredményeként jöttek létre, de ezek se nem olyan tiszták, sem esztétikailag nem olyanok, mint a többi. A Plitvicei-tavak turizmusának első komoly kezdetei 1861-re nyúlnak vissza. 2011-ben a nemzeti park történetében először több mint egymillió látogatója volt. Számos kutató járult hozzá a Plitvicei-tavak megismeréséhez és fejlesztéséhez, közülük kiemelkedik Ivo Pevalek, akinek emléktáblát állítottak. A Plitvicei-tavak Nemzeti Parkot 1949. április 8-án nyilvánították nemzeti parkká, 1979-től az UNESCO világörökségi listáján is megtalálható. A park védettségi foka szerint szűkebb és szélesebb zónákra tagolódik. Két megyéhez is tartozik, mivel a park 91%-a Lika-Zengg megyében, 9%-a pedig Károlyváros megyében található.[1] A nemzeti park éghajlata mérsékelt.

A Plitvicei-tavak Nemzeti Park térképe

Neve

[szerkesztés]

A "Plitvice" nevet Dominik Vukasović otocsáni plébános egy 1777-ből származó írásos dokumentumban említi először.[2] A név a "pličina" vagy a "plitvak" (sekély) szóból származik.[1] Évszázadokon keresztül a víz mészkövet rakott le, és sekély medencék (horvátul "pličine", vagy "plitvice", sekélységek) keletkeztek. Egyes tudósok úgy vélik, hogy a park elnevezése a Plitvice-patak nevéből származik, amely a Plitvicei-tavakba ömlik. A közeli falu ugyancsak a Plitvicei tavak horvát nevét (Plitvička Jezera) viseli.[1]

Fekvése

[szerkesztés]Grafika a tavakról

A tavak Károlyvárostól 75 km-re, a Dinári-hegység közepén fekszenek. A Kis-Kapela (Mala Kapela) és a Plješivica hegyvonulatainak találkozásánál több folyócska fut össze, melyek délről északi irányba robogva egységes tórendszert hoztak létre. A Plitvicei-tavak Nemzeti Park tizenhat nagyobb és két kisebb lépcsőzetesen elhelyezkedő tavát 92 vízesés köti össze. A tavak felszíne összesen 2 km².

A nemzeti park területe eléri a 200 km²-t (20 000 hektár), amelyből 13 320 hektár erdős terület.[1] A vizek felszíne 215 hektárt tesz ki. Átlagos tengerszint feletti magassága 600 m. A legalacsonyabb pont 367 m a Korana hídján, a park legmagasabb pontja az 1279 m magas Seliški vrh.

Közlekedési szempontból a nemzeti park a D1 Zágráb–Split-országút mentén található, Bosznia-Hercegovina közelében, Szluin és Korenica között. Nagyobb települések a közelben: Ogulin, Rakovica, Otocsán, Gospić Horvátországban, és Bihács Bosznia-Hercegovinában. A legrövidebb távolság az Adriai-tenger partja és a park között 55 km. Zengg tengerparti városa közúton körülbelül 60 km-re van.[1] Az A1-es autópályáról a parkba északról az otocsáni, délről pedig a Gornja Ploča-i leágazásnál lehet letérni. A legközelebbi repülőterek: Zára, Zágráb és Fiume. A legközelebbi vasútállomás a josipdoli, autóbusszal a park könnyen elérhető, közvetlen járatokkal Zágrábból, Károlyvárosból, Zárából vagy Splitből.

Magyarországról autóval körülbelül 5-6 óra az út Budapestről indulva és Zágrábból tömegközlekedéssel is könnyű eljutni ide, mivel naponta több buszjárat is közlekedik a nemzeti parkhoz.[3]

Éghajlat és vízhőmérséklet

[szerkesztés]

Az átlagos évi csapadékmennyiség 1500 mm. A legtöbb csapadék általában tavasszal és ősszel esik. Az átlagos relatív páratartalom 81,8%. Januárban 2,2 °C volt az átlaghőmérséklet. A nyári hónapokban, júliusban és augusztusban a hőmérséklet 17,4 °C-ra emelkedik. Az évi középhőmérséklet 7,9 °C. A hó novembertől márciusig esik. A tavak általában decemberben és januárban fagynak be.[4]

A víz hőmérséklete a forrásoknál általában 10 °C alatt van. A folyókban és tavakban a víz hőmérséklete 20 ° C-ra emelkedik. A víz hőmérséklete erősen ingadozhat. Így 1954. július 7-én a Kozjak-tóban 4 m mélységben 18,9 °C volt a hőmérséklet. 20 m mélységben 5 °C hőmérsékletet mértek. 44 m mélyen, majdnem a tó fenekén 4,1 °C hőmérsékletet mértek.[4]

A tavak

[szerkesztés]

A nemzeti park 16 tóból áll, amelyek folyásirányban, légvonalban 5460 m-es hosszúságban a magasság fokozatos csökkenésével egymásba folynak. A tavak Felső- és Alsó-tavakra oszlanak. A felső tavak: Prošćansko jezero, Ciginovac, Okrugljak, Batinovac, Veliko jezero, Malo jezero, Vir, Galovac, Milino jezero, Gradinsko jezero, Veliki Burget és Kozjak. Az alsó tavak: Milanovac, Gavanovac, Kaludjerovac és Novakovica Brod.

Tó Magasság (m) Terület (ha) Mélység (m) Csoport
Prošćansko 636 68,0 37 Felső-tavak
Ciginovac 620 7,5 11 Felső-tavak
Okrugljak 613 4,1 15 Felső-tavak
Batinovac 610 1,5 5 Felső-tavak
Veliko jezero (Crno jezero) 607 1,5 8 Felső-tavak
Malo jezero (Mali Jovinovac) 605 2,0 10 Felső-tavak
Vir 598 0,6 4 Felső-tavak
Galovac 582 12,5 24 Felső-tavak
Milino 564 1,0 1 Felső-tavak
Gradinsko (Jezerce) 553 8,1 10 Felső-tavak
Veliki Burget 545 0,1 2 Felső-tavak
Kozjak 534 81,5 46 Felső-tavak
Milanovac 523 3,2 18 Alsó-tavak
Gavanovac 514 1,0 10 Alsó-tavak
Kaluđerovac 505 2,1 13 Alsó-tavak
Novakovića Brod 503 0,4 3 Alsó-tavak
Összesen[5][6] 217,0

A tavakat a Crna- és a Bijela-patakok és mellékvizeik, valamint a Rječica és mellékvizei öntözik. Sok forrás van, ahol bőségesen fakad a víz. Ezek tipikus karsztforrások, amelyek az áteresztő és vízhatlan geológiai képződmények határain fakadnak. A legnagyobb, egyúttal a legmélyebb tó a Kozjak 81,5 hektárral, és 47 m mélységgel. A második legnagyobb Prošćansko-tó, mely 2,5 km hosszúságban húzódik délről északra.

A Felső-tavak geológiai anyaga többnyire dolomit, míg az Alsó-tavaké mészkő. 30 barlang is található a területen. Az egyik tavat a másiktól elválasztó tufagátak a vízből lerakódott mészkőből állnak. A tufagátak szerkezete nagyon laza és törékeny, ezért magas fokú védelmet igényel. Vízbőség nélkül nem lennének tavak, vízesések vagy buja növényzet. A tufa alkotói olyan növények, amelyek travertínó sziklákat hoznak létre, és megváltoztatják a tavak és tómedrek alakját. A travertinógátak rendkívüli szépségű biológiai jelenségek.